már
21

Bár az elmúlt napokban másfajta események irányították magukra a figyelmet az irodalmi életben, egy kicsit tekintsünk most vissza a nemrég lezajlott "Versre magyar, hí a haza!" elnevezésű rendezvényre. 

versremagyarplakát.jpg

Két szempontból mindenképp sikeresnek mondható a Fiatal Írók Szövetsége és a Szépirodalmi Figyelő közösen szervezett vitaestje a kortárs politikai költészetről. Először is, nagyon sokan voltak rá kíváncsiak a helyszínen, a Szatyor Bárban (elhangzott itt-ott a bűvös szám is: 120 fő), ez kétségtelenül nagyszerű dolog, főleg, ha arra gondolunk, ma egy irodalmi rendezvényen alapvetően már a 30 fő is sikernek számít.

Ugyancsak sikeresnek mondható az esemény abból a szempontból is, hogy a(z elektronikus) sajtó is felfigyelt rá, sorra jelentek meg róla a helyszíni tudósítások.  Beszámoló  olvasható a programról többek közt az  Irodalmi Jelen, a  Kultura és Kritika  Magyar Narancs, a Mandiner, a Litera és  a prae.hu oldalakon.

versremagyarf1_1.jpgFotó: ambroozia.hu

Hogy ez az este hosszabb távon hatással lesz-e bárkire és bármire, persze nehéz megítélni. Az azonban biztosnak tűnik, hogy van hajlandóság a különféle nézőpontok és értelmezési lehetőségek közti párbeszédre, még akkor is, ha ezzel egy időben tisztán látszik, mennyire nem sikerült még mindig bizonyos berögzült mechanizmusokon túljutni, illetve továbbra sem jellemző, hogy az a vizsgálódási szempont kerülne előtérbe, hogy egyáltalán lehetséges-e ez a túllendülés. 

versre magyar_ m001.jpgFotó: Falvai Mátyás

probléma forrását leginkább az jelentheti, ahogy magát a politika szót használták a résztvevők ezen az estén is. Tulajdonképpen ide-oda csúszkáltak a legkülönbözőbb jelentésrétegek között. Másról volt szó, amikor akár Schein Gábor, akár Vári György azt hangsúlyozta, hogy az ember közösségi lény, tehát az ő létének, tetteinek, és írásainak is van egy közéleti, politikai vetülete és értelmezése, és másról amikor Kukorelly úgy fogalmazott "a költészet sokkal mélyebb dolog, mint a politika", és megint másról, amikor például a kritikusok beszélgetésében Bazsányi Sándor apolitikus attitűdje került szóba.  

Továbbá más jelenséget vizsgálunk, ha arról van szó, hogy adott egy költemény, aminek van, lehetnek közéleti értelmezési aspektusai és másról, hogy egy költő vagy író milyen konkrét közéleti (akár pártpolitikai) szerepeket vállal vagy vállalhat. Noha az egymás melletti elbeszélés lehetőségét tompították a jelentésbeli sokszínűségre utaló reflexiók (pl: Schein: "egyáltalán mi magunk tudjuk, hogy miről beszélünk"), mégis kaotikussá tette a beszélgetést (valamivel hangsúlyosabban az első kör, a költők esetében), hogy e kettő vizsgálati szempont is gyakran összemosódott, összekuszálódott.

Nem tartogatott igazán újdonságot az sem, ahogyan Kemény István tulajdonképpen az egész vitát kiváltó verséről (Búcsúlevél) beszéltek a felek, a beszélgetés hamar eljutott a "de nem azért tartom rossz versnek, mert...." kvázi-magyarázkodásig, a feloldhatatlan egyik oldal-másik oldal dichotómiáig. 

versre magyar -m002.jpgFotó: Falvai Mátyás

Új aspektusokat talán egyedül Schein Gábor hozott be a diskurzusba, amikor a két női szerzőt, Erdős Virágot és Tóth Krisztinát és verseiket (Édes hazám és Bánk, magában) említette meg. Egyrészt azért jelenthet ez változást a közéleti témájú költészet esetében, mivel a magyar irodalomban nem állt előttük példa (amit aztán követni lehet vagy éppenséggel megpróbálni lebontani), nekik kellett  maguknak feltalálniuk a szerepet, hogyan nyilatkozzon meg a hazához fűződő viszony kérdéseben egy női szerző. Másrészt pedig fontos szerephez jut ezekben a költeményekben az úgynevezett szociális dimenzió, amely közvetlenül vagy közvetve, de hatással lehet egyén és haza, költő és haza viszonyáról kialakított (ön)kép formálására. Ám ez a felvetés is csak egy szegmensét érintette annak a problémakörnek, amelyet felölelni kívánt a vita. 

Az est elején Pápay György, a Szépirodalmi Figyelő főszerkesztője azzal kezdte bevezetőjét, hogy a politikai költészetről szóló beszédnek konjunktúrája van. Így utólag pedig elmondható, hogy ez a konjunktúra még valószínűleg hosszú ideig nem fog lecsengeni, mert hiszen a párbeszéd, a vita szándéka megvan, csak feltehetőleg sokáig kell még meddőn vitázni , míg egyszer rájövünk, tulajdonképpen mi is az, amiről vitázni akarunk. 

Versre magyar, hí a haza - vitaest a kortárs politikai költészetről

2012. március 8. csütörtök

Szatyor Bár és Galéria

Első kör (költők): Kukorelly Endre, L. Simon László, Schein Gábor, Szálinger Balázs. Moderátor: Kollár Árpád

Második kör (kritikusok): Bazsányi Sándor, Bene Sándor, Horkay Hörcher Ferenc, Vári György. Moderátor Mészáros Márton 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fiatalirok.blog.hu/api/trackback/id/tr524313469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.